Mit vár el a társadalom a felsőoktatástól? Milyen mély elméleti ismeretekkel és mennyire konkrét gyakorlati tapasztalattal rendelkezzen a friss diplomás? Elég a jól megalapozott általános szakmai műveltség, vagy már az első munkahelyére is naprakész, azonnal teljesítményre fogható tudással menjen? És milyen tudást képes nyújtani a felsőoktatás? Meg tud felelni az elvárásoknak? Egyáltalán, érzékeli, hogy mik az elvárások?

A Kecskeméti Főiskola Gépipari és Műszaki Főiskolai Karán (GAMF) 1990 és 2004 között hallgatóink száma hatszorosára növekedett, miközben az oktatók száma csak egynegyedével nőtt. Ma átlagosan 25 hallgató jut egy oktatóra. Ez a változás új pedagógiai módszerek alkalmazását követelte meg az oktatóktól. Az új módszerek kiválasztásához, a pedagógiai munkánk megtervezéséhez ismerni és alakítani kell a hallgatók tanulási szokásait, ezért rendszeresen végzünk különböző felméréseket. Vizsgálódásunk egyik iránya a tanulás motiváltságának mérése

Az általános ‑ és középiskolai gyakorlathoz hasonlóan a felsőoktatásban is szükség van a tanuláshoz motivációra, az unalmas elméleti órák helyett a hallgatók aktivitására épített tevékenységközpontú módszerekre. Az egyik ilyen lehetséges módszer a projektpedagógia.

Az ismeretek rohamos gyarapodásával együtt járó legfontosabb kérdések egyike, hogy van-e belső késztetésünk és képességünk a tudás megfelelő ütemű elsajátítására, lépést tudunk-e tartani a világ fejlődésével, az élen állók, vagy a lemaradók között lesz-e a helyünk. Agykutatók, pszichológusok, pedagógusok hada kutatja befogadóképességünk határait, azokat a tanulástechnikákat, ahogyan e határokat egyre jobban meg lehet közelíteni.

Az ember ismeretszerzési gyakorlatának sok évezredes fejlődésében megfigyelhető egy hosszú távú változás; az induktív-deduktív-induktív gondolati ív. Az emberi törzsfejlődés kezdetén az új ismeretek forrása leginkább a közvetlen tapasztalat volt. Az ókori társadalmak kialakulásától az újkor kezdetéig dominált a mások által kitalált és közvetített ismeretek tanulása.

Céljaink elérésének sikeressége különböző feltételek együttes teljesülésén múlik. Ezek közül a legfontosabbak a tehetség, szorgalom, kitartás, céltudatosság, környezet, szerencse stb. Egy adott eredmény (tanulmányi, üzleti, sport stb.) elérése érdekében különböző tevékenységeket (tanulás, meggyőzés, edzés, rábeszélés, behízelgés stb.) végzünk. Az egyes tevékenységekben kifejtett azonos szintű aktivitással különböző mértékben járulunk hozzá az eredményhez. Az eredményességre törekvő személy számára fontos, hogy milyen általános érvényű összefüggés van az egyes tevékenységekben kifejtett aktivitás és az eredményesség között. Egy lehetséges megoldást mutat be a cikk, a valóságos és optimális időbeosztás összehasonlításával. Ez a módszer alkalmazható minden olyan helyen, ahol statisztikai feldolgozásra elegendő mennyiségű adat nyerhető. Ilyen lehet az oktatás, sport, üzleti élet stb.

Kisgyerekként nem az iskola volt a legkedvesebb tartózkodási helyem. Kifejezetten utáltam. Szülőfalum legnagyobb értelmiségije a másfél mázsás tanító néni mindent meg is tett ezért. Már öt éves koromban úgy akarta vonzóvá tenni a közoktatást, hogy amikor kiscsikóként rohantam az ablaka előtt elkapott, és színes szavakkal ecsetelte, hogy milyen erős láncot rendelt a helybéli kovácsnál, amivel engem lekötöz majd az iskolapad mellé állított karóhoz.

E tanulmányban bemutatásra kerül egy lehetőség a nagy létszámú, tömeges felsőfokú oktatásban, tanulókörök és kis csoportok kialakítására, a hallgatók tanulási stílusa alapján. Ennek lényege az, hogy egy kérdőív kitöltetésével megállapítjuk és számszerűsítjük a hallgatók tanulási stílusát. Az azonos stílusúakat osztjuk be egy csoportba, és így a csoport stílusához legjobban illeszkedő tanítási módszerrel oktathatunk.

Ez a cikk a Kecskeméti Főiskola GAMF Karán a szerző vezetésével kialakított mentori hálózat elindításának rövid leírása. Évekig tartó útkeresés után ez a tanórán kívül szervezett foglalkozás vált a hallgatók bentmaradását segítő legfontosabb motiváló tevékenységgé.