Eredményesség

Beküldte Kiss László - 2004. jan. 01. 12:00
Téma: 

Az emberi eredményesség vizsgálata

Bevezetés

Céljaink elérésének sikeressége különböző feltételek együttes teljesülésén múlik. Ezek közül a legfontosabbak a tehetség, szorgalom, kitartás, céltudatosság, környezet, szerencse stb. Egy adott eredmény (tanulmányi, üzleti, sport stb.) elérése érdekében különböző tevékenységeket (tanulás, meggyőzés, edzés, rábeszélés, behízelgés stb.) végzünk. Az egyes tevékenységekben kifejtett azonos szintű aktivitással különböző mértékben járulunk hozzá az eredményhez. Az eredményességre törekvő személy számára fontos, hogy milyen általános érvényű összefüggés van az egyes tevékenységekben kifejtett aktivitás és az eredményesség között. Egy lehetséges megoldást mutat be a cikk, a valóságos és optimális időbeosztás összehasonlításával. Ez a módszer alkalmazható minden olyan helyen, ahol statisztikai feldolgozásra elegendő mennyiségű adat nyerhető. Ilyen lehet az oktatás, sport, üzleti élet stb.

A szakirodalomban a kérdéskörre nincs utalás, az alkalmazott fogalmak elnevezése új, némelyik további pontosításra szorulhat.

(Nem szokatlan az attitűd számszerűsített vizsgálata a pedagógiában. A feleletválasztásos tesztek kitöltési szokásainak vizsgálatára mutat példát az American Journal of Physics, July 2001. Concentration analysis: A quantitative assessment of student states. Lei Bao, Edward F. Redish)

Egy főiskolai vizsgálat eredménye

A Kecskeméti Főiskola GAMF Karán az 1990-es évektől folyamatosan emelkedett a hallgatók száma, miközben az oktatók száma alig növekedett. 2003-ban megközelítőleg hatszor annyi volt a hallgató, mint 1990-ben, az oktatók száma ezen idő alatt mindössze 25 százalékkal nőtt. A megváltozott viszonyokhoz igazodva keresni kellett a nagy létszám kezelését lehetővé tevő pedagógiai módszereket. Ennek a keresésnek részeként 2001-ben a hallgatók tanulási szokásaival kapcsolatos kérdőíves felmérést végeztünk.

Az adatok elemzése közben az a hipotézis alakult ki, hogy a tanulmányi eredmény nem csak a tanulással töltött idő hosszától és a tanulás módszerétől függ, hanem attól, hogy a tanuláshoz kapcsolódó egyes tevékenységekre milyen arányban fordítják idejüket.

A vizsgálat eredményeképpen kiderült az optimális időbeosztás, amely alkalmazása esetén a ráfordított időt a leghatékonyabban lehet hasznosítani. Feltételezés szerint, minél közelebb van egy hallgató időbeosztása az optimálishoz, annál jobban hasznosul a befektetett energiája.

Általánosabban fogalmazva, azonos tevékenységet végző személyek statisztikai vizsgálatával nyert optimális időbeosztáshoz igazodva az egyén jobb eredményt képes elérni ugyanakkora energia-befektetés révén.

A hipotézis igazolására újabb felmérést végeztünk, amelyben a 2500 fős hallgatói összlétszámból 249 véletlenül kiválasztott hallgatót kérdeztünk meg arról, hogy heti átlagban mennyi időt fordítanak a kérdőívben felsorolt tevékenységekre. Az eredményességet objektív mérőszámmal, a főiskola számítógépes nyilvántartási rendszeréből kigyűjtött tanulmányi átlaggal jellemeztük.

Az optimális időbeosztáshoz való alkalmazkodás sikerességét azzal igazoltuk, hogy a következő szemeszter elején a felmérésben résztvevőkkel közöltük a saját időbeosztásuk és az optimális időbeosztás közötti eltérést, és segítettük őket a saját időbeosztásuk optimalizálásában. A következő vizsgák után ismét kigyűjtöttük ugyanezen hallgatók eredményeit, és összehasonlítottuk az előzővel. Kontrollcsoport alkalmazásával kiderült, hogy szignifikáns javulás volt tapasztalható.

A felmérés során alkalmazott kérdőív

A kérdőívben arra kellett választ adni, hogy az egyes tevékenységekre hány órát fordítanak heti átlagban. Az alábbi táblázat a kérdések mellett mutatja még a 249 megkérdezett tevékenységenkénti időráfordításának átlagát százalékos eloszlásban, az átlagok szórását, az adott tevékenységre fordított idő és a tanulmányi eredmény közötti korrelációs együtthatót, egy példaképpen kiválasztott hallgató időráfordításának százalékos eloszlását és az optimális időbeosztás százalékos eloszlását.

Sorsz. Tevékenység Átlag % Szórás Korr. 1. hallg. % opt. %
1 Előadásokon veszek részt 8,71 3,36 0,43 9,88 20,28
2 Szemináriumokon, laborfoglalkozásokon veszek részt 15,38 3,97 0,61 12,35 28,77
3 Konzultációkon veszek részt 0,81 1,17 0,01 0 0,47
4 Tanórán kívül társaimmal együtt tanulok 5,49 2,47 0,39 7,41 18,4
5 Tanórán kívül egyedül tanulok 11,57 4,02 0,54 7,41 25,47
6 A könyvtárban szerzek hasznosítható ismereteket 0,91 1,25 -0,02 1,23 0
7 Az Internet segítségével szerzek ismereteket 3,42 4,15 -0,05 6,17 0
8 A kihagyott tanórák anyagát pótolom 2,73 2,8 0,01 6,17 0,47
9 Részt veszek a hallgatói érdekképviseletben, a közösségi élet szervezésében 0,32 0,95 0,02 0 0,94
10 A tanárok kedvében járok, többletfeladatokat vállalok 0,28 0,54 -0,05 0 0
11 Sportolok 2,3 3,25 -0,02 2,47 0
12 Pihenek, sétálok, zenét hallgatok, játszom 14,25 13,59 0,04 37,04 1,89
13 Szórakozom, bulizok, szórakozóhelyekre járok 6,28 7,24 -0,04 3,7 0
14 Moziba, színházba megyek, olvasok 2,47 2,45 -0,09 1,23 0
15 TV-t nézek, beszélgetek 10,96 10,78 -0,01 2,47 0
16 Szakomnak megfelelő irányú pénzkereső munkát végzek 0,71 2,45 -0,03 0 0
17 Egyéb munkát végzek 2,34 4,08 0 0 0
18 Utazás 9,1 9,13 -0,01 2,47 0
19 Egyéb 1,98 6,02 0,07 0 3,3
Összesen 100 - - 100 100

Egy tevékenységre fordítandó optimális időmennyiség a tevékenységenkénti átlag korrelációs együtthatóval súlyozott értéke.

ahol rjopt a j-edik tevékenység optimális értéke, rij az i-edik hallgató j-edik tevékenységének időráfordítása, kj a j-edik tevékenység korrelációs együtthatója.

Kiolvasható a táblázatból, hogy a szokásos napi tevékenységek többségének semmi hatása sincs a tanulmányi eredményre, azonban nyilvánvaló, hogy ezek sem hagyhatók el teljesen, hiszen vannak nélkülözhetetlen napi tevékenységek, amelyekre rendszeresen időt kell fordítani

Visszajelzés a hallgatók felé

Hogy a felmérésben részt vevő hallgatók számára szemléletes legyen a saját időbeosztásuk és az optimális időbeosztás közötti eltérés, mindenkinek kezébe adtuk a saját, az optimális és az összes hallgató átlagát tartalmazó idődiagramot . A diagramhoz személyre szóló értelmező, magyarázó szöveget mellékeltünk, és 12 fő beavatott szakember segítségével személyesen is segítettük a megértést.

Példaként nézzük meg egy hallgató diagramját.

Látható, hogy XY hallgató az 1. 2. 4. 5. tevékenységre az optimális időnél kevesebbet, a 12. (pihenés, séta, zenehallgatás, játék) tevékenységre az optimálisnál sokkal többet fordított.

A könnyebb érthetőség kedvéért egy távolságmutató is definiálásra került, amelynek segítségével könnyen értelmezhető a saját és az optimális időbeosztás közötti eltérés mértéke.

Az optimális időbeosztástól való eltérést a relatív t távolság fejezi ki az alábbi képlet szerint:

  

ahol ti az i-edik hallgató relatív távolsága az optimálistól, rij az i-edik hallgató j-edik tevékenységének százalékos időráfordítása, rjopt a j-edik tevékenység optimális százalékos időráfordítása. 

A diagramban szereplő XY hallgató időbeosztásának relatív távolsága 0,73, vagyis 73 százalékos eltérés volt a valóságos és az optimális időbeosztás között.

A kontrollcsoportos összehasonlítás eredménye

A 249 hallgató közül 233 eredményét értük el a számítógépes nyilvántartásban a következő vizsgaidőszak után, a többiek kimaradtak vagy halasztottak. A kontrollcsoportba 250 hallgatót választottunk úgy, hogy összetételük szak és évfolyam arányai megegyeztek a vizsgálati csoportéval. Az eredmények kiértékelésére egymintás, 95%-os szignifikancia szintű t próbát végeztünk a vizsgálati csoporton és a kontrollcsoporton is.

A vizsgálati csoport szignifikáns eredményjavulást mutatott, az átlag 2,86-ról 3,08-ra emelkedett. Ugyanezen idő alatt a kontrollcsoport 2,87-ről 2,91-re javított, ez a változás azonban hibahatáron belül volt, nem volt szignifikáns. A kérdőíves vizsgálat bebizonyította, hogy a tanulmányi eredmény javul, ha a hallgatók saját időbeosztásukat közelítik az optimális időbeosztáshoz.

Meg kell jegyezni, hogy a tanulmányi eredmények javulásának más oka is lehetett a vizsgálat során. A kérdőívet kitöltött 249 fő hallgatóval a felmérés után is kapcsolatban álltunk, ami motiválta őket a jobb tanulásra. 

Kecskemét, 2004.

Kiss László igazságügyi szakértő