Választás 2014

Beküldte Kiss László - 2014. jún. 10. 02:47
Téma: 

2014 a „három választás éve” Magyarországon. Az országgyűlési és uniós választásokon túl vagyunk, az eredmények ismertek: mindent elsöprő jobb oldali győzelem, kétszeres bal oldali vereség. A két jobb oldali párt (a FIDESZ-KDNP szövetség és a Jobbik) hozzávetőlegesen a szavazatok kétharmadával toronymagasan megelőzte a bal oldalon először összefogó, majd egymással versengő, magukat demokratikus ellenzéknek nevező pártokat. Milyen következtetések vonhatóak le az eredményekből, mit kellene tenni a kiegyensúlyozottabb politikai helyzet megteremtése érdekében?

Bármennyire meglepőnek tűnik a kijelentés, tudnunk kell, hogy a pártokat a pártvezetők és választók együtt alakítják olyanokká, amilyenek. A közvéleménykutatási és a választási eredmények alapján alakítják politikájukat, ezáltal igyekeznek megfelelni elvárásainknak. A választók szavazatukkal igent, vagy nemet mondanak az adott politikai irányra, ezzel maguk terelik a pártokat a nekik tetsző irányba. Az ország helyzetének alakítása tehát minden pártnak és választónak közös lehetősége és felelőssége. A kérdés az, hogy képesek-e a pártok és választók helyesen értelmezni a nekik szóló üzeneteket.

A választási eredményektől és a választók pártszimpátiájától függetlenül le kell szögezni, hogy mindenkinek alapvető érdeke egy olyan váltópárt léte, amelyre nyugodtan rá lehet bízni az ország sorsát, amelyre nem csak akkor szavazhatunk, ha a kormányzó párt már elviselhetetlenül rossz gazdaság-és társadalom-politikát folytat. Nem szeretünk a kevésbé rosszra szavazni, szeretnénk a jók közül a legjobbat választani. Olyan ellenzékre van szükség, amelyikre azért szavazunk, mert elnyerte bizalmunkat, nem pedig azért, mert a kormányzó párt elvesztette azt. Ehhez azonban alapvető változásra van szükség a magyar közgondolkozásban és a mindenkori ellenzék politikájában. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány olyan kérdést, amire a mostani bal oldali ellenzéknek meg kell találni a megfelelő választ, és a továbbiakban azokat szem előtt tartva lehet elkezdeni a megújulást.

• Nem igaz, hogy a magyar választók alapvetően jobb oldali beállítódásúak, hiszen 1994-ben 71,77%-os balliberális többségre szavaztak. Ha sikerül megfelelő bal oldali választ találni a kor kihívásaira, újra megerősödhet a bal oldal.
A magyar nép döntő többsége nemzeti érzelmű, aki ezt nem veszi tudomásul, az hosszú ideig nem nyerhet választást Magyarországon (de az egymással versengő nemzetek Európájának egyetlen országában sem). Aki gúnyolódik mások nemzeti vagy vallási érzelmein, az magát járatja le, nem való politikusnak, végleg távoznia kell a politika színpadáról. Sok bal oldali politikus nyíltan támadta a határokon átnyúló nemzeti összefogás gondolatát, ezért ők előbb-utóbb a történekem szemétdombjára kerülnek. Jól teszi a bal oldal, ha mielőbb megszabadul tőlük, különben magukkal rántják a pártot is.
Az elszakított nemzetrészeket és a külföldön munkát vállaló nemzettársainkat ne tekintsék eszköznek a belpolitikai küzdelmekben.

• A sorozatos választási vereségekért a jelenlegi bal oldali politika a hibás, azon kell változtatni, nem az ellenfélben kell keresni a vereség okát. A bal oldali pártok hagyományosan a munkásosztály pártjainak vallották magukat, a mostani ideológiai zavar oka a hagyományos értelemben vett munkásosztály megszűnése. Fel kell mérniük, hogy van-e még igény a hagyományos értelemben vett, félig szakszervezeti, félig nagypolitikai célokat megfogalmazó bal oldalra, vagy véget kell vetni a szegény-gazdag ellentétre alapozott politizálásnak. Meg kell érteni a bal oldali politikusoknak, hogy a kizsákmányoló-kizsákmányolt ellentét fokozása helyett a közös előnyökön alapuló gyarapodás eszméjére kell építeni.

• Világosan látni kell, hogy a 2002-2010 közötti két ciklusban leszerepelt bal oldali vezetőkkel nem lehet megújulni. Hiteltelen a szándékuk, ha milliárdos vállalkozók akarják védeni a kisembereket a milliárdos vállalkozóktól. Ha maguktól nem hajlandók háttérbe vonulni, el kell távolítani őket a vezetésből. A kérdés az, hogy van-e olyan fiatal utánpótlás, akik képesek megújítani a bal oldali ideológiát és ennek szellemében eredményesen vezetni egy bal oldali pártot.

• Meg kell vizsgálniuk az egyre gyatrábban teljesítő bal oldali média szerepét a sorozatos vereségekben. A kiégett, politikai harcokban megőszült médiasztárok már nem képesek hatékonyan megszólítani a választókat. Fiatalításra van szükség, nyugdíjazni kell a csak önmaguk fennmaradásáért küzdő műsorvezetőket, politikai elemzőket. Az unalmasan magyarázkodó, állandóan okoskodó, a náluk sokkal eredményesebb politikai ellenfeleiket pocskondiázó politológusaik több szavazatot vittek el a bal oldaltól, mint a jobb oldali ellenfeleik együttesen.

• A hiteles politizálás egyik alapvető feltétele, hogy el kell ismerni az ellenfél eredményeit. Ma egyik oldal sem elég bátor ahhoz, hogy felülemelkedjen kicsinyes pártérdekein, és ki merje mondani a bűvös szavakat: „az ellenfelemnek igaza van”. Ma mindenki úgy viselkedik, mintha az ő pártjában csak igazmondó, az ellenfélében csak hazug politikus lenne. Ha a bal oldal ki tudna lépni a minden jobb oldali kezdeményezés ellen automatikusan nemet mondó, akadékoskodó, áskálódó szerepéből, sokat javítana a saját hitelességén. Ehhez bátran fel kellene vállalni a jó kezdeményezések melletti nyílt kiállást akkor is, ha azt jobb oldali politikus indítványozta.

• Föl kell vállalni a társadalom valós problémáinak nyílt megvitatását és ideológiamentes, tárgyilagos megoldási javaslatot kell kidolgozni. Ne dugják fejüket a homokba, ne bújjanak a náci, rasszista, antiszemita jelzők mögé. Lássák be, hogy vereségeik fő oka az, hogy nem értették meg a tényleges társadalmi problémákat, állandóan a demokráciát akarják megvédeni, holott nem ez a legfőbb probléma az országban.

• Ne keressenek, és ne vegyenek igénybe külföldi segítséget a belpolitikai harcaik megvívásához. Ne árulkodjanak külföldön a belföldi ellenfeleikre, ne szövetkezzenek külföldiekkel más magyarok ellen még akkor se, ha történetesen igazuk van egy adott vitában. Ne fogadjanak el külföldiektől belpolitikai célú anyagi támogatást semmilyen körülmények között sem. Tekintsék a nemzetet egy nagy családnak, és ne tegyenek olyat, amit a szűkebb családjuk körében sem tennének meg.

• Őket is Magyarországon, magyar szavazók választották meg, tehát a magyarok érdekeinek megfelelően politizáljanak. A multinacionális világcégek óriási hatalommal rendelkeznek, soknak nagyobb az egy év alatt előállított termelési értéke, mint Magyarország GDP-je. A bal oldal tegyen gesztust a választóik felé, mutassa meg, hogy akár éles vitákat is vállal a multikkal szemben a magyar érdekek védelmében.

• Fejezzék be a botránypolitizálást. A magyarok többsége nem vevő az erőszakosságra, mélyen elítéli az ízléstelen utcai performanszokat. Csak olyanok alkalmazzák ezeket a módszereket, akik mindenáron be akarnak kerülni a médiába, és nincs közfigyelemre méltó mondanivalójuk.

Kecskemét, 2014. június
Kiss László
igazságügyi szakértő