Ki jár jól Európa egységesítésével?

Beküldte Kiss László - 2014. ápr. 20. 08:21
Téma: 

A nagy társadalmi átalakulások segítik az erőseket, de sújtják a gyengéket. Az európai munkaerő szabad mozgásának jelenlegi gyakorlata óriási hasznot hajt a fejlett nyugatnak, de hatalmas kárt okoz a fejletlenebb keleti országoknak.
Európa nem lehet versenyképes a nagy erőközpontokkal szemben az országhatárokkal hagyományosan szétdarabolt állapotában, ezért kénytelenek vagyunk kialakítani egy erősen centralizált gazdasági közösséget. Minél nagyobb és minél egységesebb az EU gazdasága, hosszabb távon annál nagyobb esélyünk van felvenni a harcot az USA, Kína, Dél-kelet Ázsia, Dél-Amerika által támasztott kihívásokkal szemben. Az EU vezetői igyekeznek az egyes államok rövid távú érdekei ellenére is minél több jogot átvenni a nemzetállamoktól az egységesítés érdekében. Az egységesítési folyamat különbözőképpen hat az egyes országok gazdaságára. A gazdaságilag fejlett régebbi tagországok óriási előnyhöz jutottak az egységesítés révén, de a gyengébb, később csatlakozó, a volt szovjet zónához tartozó országok súlyos veszteségeket szenvedtek el. Az erős nemzeti öntudattal rendelkező vezetés alatt álló volt szocialista országok többsége jobban ellenállt országuk kiárusításának, de a végletesen internacionalista magyar vezetés szolgai módon tett eleget a nyugati tőke követeléseinek. Magyarországot érte leghátrányosabban a rendszerváltás, mi lettünk a legeladósodottabbak, nálunk maradt a legkisebb vagyonrész nemzeti tulajdonban, holott a szocializmus utolsó évtizedeiben nálunk működött legjobban a gazdaság.
Az Európai Unió egységes piacának kialakítása négy alapjogra épül: a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke országhatárokon átívelő szabad mozgására. Az alábbiakban azt vizsgálom, hogy a négy alapjog közül a személyek szabad mozgása hogyan hatott (hogyan hat) az egyes országok gazdaságára.
Az unión belüli szabad költözködési jog óriási vívmány minden magánszemély számára. Mindenki ott telepszik le, ahol akar, ahol lehetőségei engedik. A valóságos gazdasági viszonyokat figyelembe véve azonban ezzel a joggal csak a gazdag országok polgárai tudnak tömegesen élni, mivel ott sokkal magasabbak a jövedelmek, itt sokkal olcsóbbak az ingatlanok. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a nyugatiak itteni ingatlanvásárlásainak kiegyenlítő hatása sem, ami hosszabb távon a különbségek csökkenését eredményezi kelet és nyugat között.
A korlátozás nélküli munkavállalási jog jelenlegi gyakorlata egyoldalú előnyökkel jár a fejlettebb nyugati gazdaságok számára és hátrányokkal a fejletlenebb kelet-európaiaknak. A jövedelemkülönbségek miatt a munkaerő áramlás keletről nyugatra hozzávetőlegesen harmincszor akkora, mint nyugatról keletre. Ebből az következik, hogy a nyugaton munkát vállaló keletiek nevelési, képzési költsége keleten, haszna pedig nyugaton jelenik meg. Másképpen fogalmazva a szegényebb keleti országok látják el jól képzett dolgozóval a gazdagabb nyugati országokat. Ez a rendszer így alapjaiban igazságtalan. Iskoláinkat, egyetemeinket a honi adóbefizetésekből tartjuk fönn, de az onnan kikerülők egy része nem itt fizet adót. Egyre magasabb színvonalon tanítunk nyelvismeretet, hogy a gyerekeink minél könnyebben elhagyjanak bennünket. Az eredeti célkitűzés szerint tanulni, tapasztalatot szerezni mennek nyugatra a fiataljaink, majd hazatérve itthon kamatoztatják ott szerzett tudásukat. Jó is lenne az elképzelés, ha lenne mire hazajönni, ha jól működő hazai gazdaság, jól fizető munkahely várná őket. De éppen a tehetséges fiatalok eltávozása nehezíti a hazai gazdaság fellendülését. A színe-java megy el, az itthon maradottak vállalkozási kedve kisebb, a hazai fejlődést szinte kizárólag a nyugati befektetők irányítják. Így sose érjük utol a nyugatot, sőt egyre tovább nő a különbség.
A szabad munkaerő-áramlás joga hosszú távon mindenkinek előnyös, de a jelenben okozott egyoldalú gazdasági hátrányát egy jól kidolgozott kompenzációs rendszer alkalmazásával ki lehet, és ki kell egyenlíteni.
A hátrányok ellenére értékelni kell a szabad munkavállalási jog kényszerhelyzet szülte előnyeit is. Az itthon munkát nem találó százezrek lehetőséget kaptak a nyugati munkavállalással, ahol az itthoninál sokkal magasabb jövedelemre tehetnek szert.
Visszatetsző a nálunk munkát vállaló nyugatiak helyzete is. Őket szinte kivétel nélkül nyugatiak itteni vállalata foglalkoztatja, de ottani bérért. Ha ugyanazt a munkát végzi egymás mellett egy magyar és egy nyugati dolgozó, a nyugati bére többszöröse a magyarénak Bérük attól függ, hogy ki hol született, ezért sérülnek az alapvető emberi jogok, mely szerint egyenlő munkáért egyenlő bér jár bőr színre, nemre, felekezetre, nyelvre való megkülönböztetés nélkül. . Ez a helyzet égbekiáltóan igazságtalan, ez az európai vezetők szégyene, ezt mielőbb orvosolni kell!
A munkaerő mozgásához hasonlóan az áruk, szolgáltatások és a tőke áramlásának haszna is főleg nyugaton csapódik le. Nekik van tőkéjük nálunk beruházni, nekünk nemhogy náluk, de itthoni fejlesztésekre is alig jut valami. Áruikkal elárasztották piacainkat, megfojtva a hazai termelés. Ráadásul minőségi követelmények nélkül beengedtük a távol keleti olcsó árukat, amivel egész iparágakat tettünk tönkre. Mindez együttesen eredményezte gazdaságunk csődjét, amit még évtizedek múlva is nyögnek utódaink.
Kecskemét, 2014.
Kis László igazságügyi szakértő