Hit és társadalom

Beküldte Kiss László - 2014. már. 27. 05:45
Téma: 

Hit és társadalom

Régi tapasztalatom, hogy a hit nagymértékben meghatározza a cselekvés eredményességét. A hit szóval itt nem csak az istenhitre, nem csak egy misztikus dologra irányuló hitre utalok, hanem sokkal gyakorlatiasabb megközelítésben a jóra való törekvés általános hitét értem alatta. Ha hiszek abban, hogy a tevékenységem eredménye jó magamnak és jó másoknak, akkor megemelkedik a teljesítményem, ezáltal sokkal többre leszek képes, mintha ugyanazt a tevékenységet hit nélkül végezném.
Visszatekintve az eddigi életemben végzett sikeres munkáimra, világosan látom, hogy a sikerben minden estben nagy szerepe volt annak a meggyőződésemnek, hogy a munkámmal jót cselekszem. Már a munka megkezdésekor biztos voltam abban, hogy a munkám hasznára lesz másoknak, és én magam is több leszek általa. A kudarccal végződő munkáim az ellenkező oldalról erősítik ezt a megállapításomat. Amikor úgy álltam a feladat elvégzéséhez, hogy nem hittem maradéktalanul az eredmény hasznosságában, akkor nem bíztam a sikerben sem, ezáltal hiányzott az a belső hajtóerő, amit a jó cselekedet tudata ébreszthetett volna bennem.
Úgy gondolom, hogy a hit nem csak az egyéni teljesítmény alakulásában bír nagy jelentőséggel, hanem meghatározza az embercsoportok teljesítményét, eredményességét is. Egy munkahelyi kollektíva, de egy nemzet is csak akkor lehet sikeres, ha a közösség tagjainak döntő hányada hisz abban, hogy jót cselekszenek.
A hitehagyott társadalmak teljesítménye csökken, az egyének enerválttá válnak, elhatalmasodik a széthúzás, előbb-utóbb szétesik a közösség. Véleményem szerint a magyar társadalom már megindult ezen a lejtőn. A 20. század közepe óta folyamatosan csökken az istenhívők aránya, de a 21. század fordulóján egy újabb hitvesztő ok is megjelent. Egyre világosabban látjuk, hogy a termelés minden határon túli fokozása ellentmond a valódi érdekeinknek. A termelés növelése a környezeti erők fokozódó felélésével jár együtt. Nem hihet a munkájának hasznosságában az az ember, aki olyan terméket állít elő, ami káros hatással van a természeti környezetre. Két érv feszül egymás ellen: egyrészt dolgoznia kell, hogy ő maga is minél többet meg tudjon vásárolni a „javakból”, másrészt elszörnyülködve látja a saját munkája eredményeként is kialakuló pusztulást. Nem hihet a munkájának hasznosságában az az ember, aki a munkahelyén műanyag flakonok milliárdjait gyártja, majd kimegy a természetbe pihenni és találkozik az erdőben szétszórt flakonok tömegével. Számtalan hasonló példát lehetne hozni, amik megerősítenék, hogy a termelésben részt vevők nagy részénél ellenmondásba került a rövid távú és a hosszú távú, illetve az egyéni és a társadalmi létérdek.
Úgy gondolom, hogy ez nem csak magyar jelenség. Az európai társadalmak térvesztése összefüggésben lehet az európaiak hitvesztésével. Az utóbbi évtizedekben divat hitetlennek, minden értéket megkérdőjelezőnek lenni Európában. Talán nem véletlen, hogy a világ leggyorsabban fejlődő országai egyúttal a legerősebb hitű országok. Nem állítom, hogy elég hinni és az mindent jóra fordít, de azt állítom, hogy hit nélkül nem lesz eredményes egyetlen társadalom sem.
A 20. század második felében üldözték a hívőket Magyarországon, ma nem üldözik, de egyesek nevetségessé próbálják tenni a hitüket. Bizonyos fokig érthető, hogy a nem hívő emberek anakronisztikusnak találják a hívők kétezer éves hagyományokra épülő szertartásos hitéletét. Meggyőződésem azonban, hogy a hitet nem megszüntetni, hanem korszerűsíteni kell, és nem külső nyomásra, hanem belső indíttatásból. Mindenkinek saját magának kell megtalálni a saját hitét és annak megnyilvánulási formáit, ahogy azt a legnagyobb természettudósok is tették, -  gondoljunk Einstein kozmikus hitére. Össze lehet egyeztetni a hitet a mai gondolkodással, és ennek lehetőségét egyre több fiatal fedezi fel. A hitet nem készen kapjuk, magunknak kell keresni és rátalálni.
A megújított hit a társadalom kohéziós erejévé válik, közösségeket kovácsol össze, teljesebbé, szebbé és boldogabbá teszi az életet, alkotó energiát szabadít fel, ezáltal közvetetten termelő erővé válik.

Kiss László igazságügyi szakértő
Kecskemét, 2014.