Filozófia

Beküldte Kiss László - 2003. jan. 01. 12:00

Nigel Warburton: Bevezetés a filozófiába

című művének elemzése

Bevezetés

A könyvesboltokban és könyvtárakban való keresgélés közben meglepetéssel tapasztaltam, hogy korunk filozófus szerzői milyen kevés érdeklődést mutatnak a nevelésfilozófia iránt. Alig található Magyarországon friss nevelésfilozófia tárgyú könyv forgalomban. Kutakodva a könyvek között, az ok nyilvánvalónak tűnik: gazdaságilag nem kifizetődő.

Nigel Warburton "Bevezetés a filozófiába" című műve csak szakmai körökben közismert, pedig egyszerű stílusa annyira megragadó, hogy mindenképpen érdekes olvasmány. A könyv hét fejezete közül négy (Helyes és helytelen, Tudományos megismerés, Tudat, Művészet) kifejezetten nevelésfilozófiával foglalkozik, de a másik három (Isten, Politika, Külvilág) is szorosan kapcsolódik a neveléshez.

A mű eredete

Nigel Warburton művének eredeti címe: Philozophy: the basics, amely harmadik kiadásban jelent meg 1999-ben, egyidőben Londonban és New Yorkban. Magyar nyelvű kiadása 2000-ben került a könyvesboltokba a Kossuth kiadó gondozásában, Bevezetés a filozófiába címmel. A magyaron kívül lefordították még dán, lengyel, portugál, litván, horvát, holland, olasz és görög nyelvre is.

A szerző munkássága

Nigel Warburton, a filozófia tudományok professzora, 1994 óta a Cambridge-i Egyetem tanára. Doktori disszertációját a fotográfia esztétikája címmel írta (Cambridge, 1989). Társszerzője a Bill Brandt által szerkesztett, a fotózás történetéről szóló két könyvnek. 14 jelentősebb cikke jelent meg a fotózásról és a filozófiáról különböző szakfolyóiratokban. Érdeklődése a fotóesztétika és a filozófia felé fordult, egyetemi előadóként napi gyakorlatot szerzett a legnehezebb filozófiai problémák érthető kifejtésében, és megértetésében.

Legismertebb filozófiai művei:

  • Thinking from A to Z, 1996.
  • Philosophy: The Classics, 2001.
  • Philosophy: Basic Readings, 1999.
  • Freedom: An Introduction with Readings, 2000.
  • The Art Question, 2003.

A könyv általános jellemzése

Sok éves előadói tapasztalatának birtokában a cambridge-i filozófiaprofesszor fontos és nemes célt tűzött maga elé, amikor elkezdte írni Bevezetés a filozófiába című könyvét. Elérhető közelségbe kívánta hozni a filozófiát, ismertetni a filozófia legalapvetőbb problémáival kapcsolatos különféle álláspontokat, érveket és ellenérveket, s mindezt tömören és közérthető stílusban. Elkerülte a laikus számára riasztó szakzsargon felesleges használatát.

Nyelvezete egyszerű és közvetlen, helyenként talán túlságosan is közvetlen. Magyar nyelvű filozófiai írásokban szokatlan, hogy a szerző tegező stílusban szólítsa meg az olvasót, valószínű, hogy ez a fordítás stílustalanságának tudható be.

A könyv szerkesztése kitűnő, nagyon jól tagolt, nincsenek több oldalas alcím nélküli egybefüggő szövegek, a mélyenszántó gondolatokból föleszmélve egy pillanat alatt látja az olvasó, hogy hol tart. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Warburton egyszerűsítő törekvését siker koronázta: a könyv valóban közérthető, olvasmányos, elolvasható mindenféle filozófiai előismeret vagy műveltség nélkül is, ugyanakkor mégis igényes, korrektül ismerteti az egyes problémákra adott különféle filozófiai válaszokat, s lehetőséget ad az olvasó számára a gondolkodásra, saját véleményének kialakítására.

Olyan problémákkal foglalkozik, amelyeken mindannyian elgondolkodtunk már, s a korábbi filozófusok érvrendszerének bemutatásával eszközöket kíván nyújtani az olvasó számára, a filozófiai kérdésekről való önálló gondolkodáshoz.

Minden érvrendszer bemutatása után ismerteti az adott érveléssel szemben felhozott bírálatokat, sőt, többnyire a bírálatokra adott védekezéseket is. Az előforduló idegen szavakat, szakkifejezéseket mindig világosan megmagyarázza.

Megjegyzendő, hogy Warburton sohasem foglal állást abban a kérdésben, hogy a bemutatott álláspontok közül melyik a helyes. Bár némelyik fejezetnél eléggé világos, hogy melyik felfogás adja a valóság legelfogadhatóbb magyarázatát. Warburton elfogulatlanul mutatja be a különféle érvrendszereket, s mindig az olvasóra bízza a végső szó kimondását.

A Bevezetés a filozófiába nem egy filozófiatörténeti alkotás: fejezetei problémák, kérdéskörök köré szerveződnek, az egyes fejezetek pedig az adott kérdéskörrel kapcsolatos különféle álláspontokat, érveket, ellenérveket és bírálatokat ismertetik. A történetiségnek alig találjuk nyomát a könyvben, sőt még a filozófiatörténet nagy alakjainak nevével se nagyon találkozunk.

Nincs olyan érzésünk olvasás közben, hogy most tanulunk valamit, ismereteket szerzünk; soha nem érzünk olyan késztetést, hogy most megjegyeznünk, memorizálnunk kellene valamit. Ennek a könyvnek az olvasása inkább gondolkodást jelent: töprengést, a különféle érvek, ellenérvek folyamatos mérlegelését. Olvasás közben szüntelenül érezzük azt a nyugtalanító késztetést, hogy mi magunk is kialakítsuk saját álláspontunkat. Ez néha könnyebben, néha nehezebben megy. A filozófia természete olyan, hogy többnyire mindegyik álláspontnak van valami hibája, de mindegyikben van valami igazság is.

A könyvnek fő erénye az, hogy a történetiségtől függetlenül mutatja be a különféle gondolkodásmódokat, de ez begyben a hátránya is. Az ember sokszor szeretné tudni, hogy az éppen ismertetett érvrendszert mely filozófusok képviselték, az adott érvelés mely korban keletkezett, s az idők során hogyan fejlődött. Sajnos ezt csak kivételes esetekben tudhatjuk meg a könyvből. Az érdekes tartalom azonban elegendő ösztönzést ad az olvasónak ahhoz, hogy a könyv elolvasása nyomán kedvet kapva a filozófiához, valamilyen filozófiatörténeti művet is fellapozzon.

Az igényes olvasó legcélszerűbb olvasási technikája az, hogy egy filozófiai lexikont vagy enciklopédiát is kikészít maga mellé, és a fölmerülő kérdéseket abban keresi meg.

A további tájékozódást szolgálja a könyv végén található, a szerző által ajánlott angol nyelvű olvasmányok jegyzéke, illetve a kiadó által összeállított magyar nyelvű olvasmányok jegyzéke.

Sajnos a magyar fordítás hagy némi kívánnivalót maga után. Úgy látszik, a ponyvaregények kiadóihoz hasonlóan manapság már a Kossuth kiadó is rákényszerül arra, hogy megspórolja a korrektort és a nyelvi lektort; így maradhatott a könyvben néhány nyelvi, illetve stílusbeli hiba. A könyv tartalmát szerencsére nem érintik ezek az apró hibák; tárgyi tévedéssel, tartalmi félrefordítással sehol nem találkozunk.

Ajánlás

Bátran ajánlható a könyv mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a filozófia nagy kérdései iránt, de a filozófiai művek nehézsége, szakzsargonja, terjedelme vagy a bennük lévő memorizálandó ismeretanyag elbátortalanította őket. Minden bizonnyal hasznosnak fogják találni ezt a művet azok is, akik valamilyen mélységben már foglalkoztak filozófiával; a különféle érvek és bírálatok ilyen tömör, lényegretörő és korrekt összefoglalását nehezen lelni föl másutt. A könyv egy - egy fejezetét negyedóra alatt el lehet olvasni, s szinte biztos, hogy az olvasó - az olvasottak nyomán eltöprengve - számos kérdésben ki fogja majd alakítani a saját álláspontját, s ennek során át fogja élni az önálló gondolkodás semmi máshoz nem hasonlítható örömét.

Ez a mű egyfajta készség - és önbizalom-fejlesztő könyv. Összefoglaló alapmű, amely jól használható gimnáziumokban, mint bevezető vagy áttekintő segédlet, középiskolákban, mint probléma - és érvanyag, valamint főiskolákon és egyetemeken, mint filozófia szakos hallgatók olvasmánya.

Az emberi lét fő kérdései

Már a bevezetés is érdekes, egy rövid filozófiatörténeti összefoglaló után figyelemfelkeltő kérdéseivel a filozófia tanulmányozásának okait és érveit sorolja fel.

  • Miért vagyunk a Földön?
  • Van-e bizonyíték arra, hogy létezik Isten?
  • Van-e az életünknek valami célja?
  • Mitől lesz erkölcsileg helytelen valami, és mitől helyes más?
  • Lehetséges-e, hogy életünk pusztán egy álom?
  • Különbözik-e tudatunk testünktől, vagy egyszerűen csak testi természetű lények vagyunk?
  • Hogyan fejlődik a tudomány?
  • Mi a művészet?

Ezek a kérdések a lét alapjait érintik, minden gondolkodó ember leghőbb vágya, hogy választ kapjon rájuk.

Példaképpen nézzük meg két tipikus filozófiai probléma megközelítését.

Isten

A könyv első fejezete az Isten címet viseli, s igen jó összefoglalását adja Isten létezésének, illetve nemlétezésének bizonyítására leggyakrabban felhozott érveknek (tervezési érv, az

oksági érv, ontológiai érv, a szerencsejátékos érve, a rossz problémája, stb.), s az érvek különféle bírálatainak (pl. szabad akarat, csodák).

Isten létezésének bizonyítására leggyakrabban felhozott érv a tervezési érv jól példázza a tiszta logika megragadó erejét.

"Ezen érv szerint, ha körülnézünk a természet világában, nem lehet nem észrevenni, mennyire alkalmas minden dolog arra a funkcióra, amelyet a természetben betölt; a világ minden darabja ékesszóló bizonyítékát hordozza annak, hogy arra a bizonyos célra tervezték. Ez pedig állítólag egy Teremtő létezését bizonyítja."

Ezután az emberi szem tökéletessége és az ember által készített óra tökéletessége közötti párhuzamot használva bemutatja, hogy egy funkció ellátására célszerűen tökéletes eszközt csak egy terv alapján lehet elkészíteni. Ahogy az órát órásmester tervezte, úgy a szemet nem tervezhette más, csak egy isteni lény. De isteni tervezésre vallanak a legegyszerűbb dolgok is, mint egy szikla, egy fa, a csillagok. Hogyan létezhetne ez a világ csak úgy magától?

A tervezési érv három ellenérve sem kevésbé érdekes. 

  1. Az analógia gyengesége
    "A fentiekben ismertetett érvvel szembeni egyik ellenvetés az, hogy gyenge analógiára támaszkodik: kész ténynek veszi, hogy a természeti tárgyak és az ember által tervezett tárgyak között jelentőségteljes analógia van. Korántsem nyilvánvaló azonban, hogy ... az emberi szem bármely jelentős szempontból valóban ugyanolyan, mint egy óra. ... Az óra és a szem között van némi hasonlóság ... de csak halvány hasonlóságról beszélhetünk, ezért az analógiára alapozott mindenfajta következtetés is ugyanolyan halovány lesz."
  2. Evolúció
    "Az isteni órásmester létezése nem az egyetlen lehetséges magyarázat arra a tényre, hogy az állatok és növények olyan tökéletesen alkalmasak funkcióik betöltésére. A természetes kiválasztódás általi fejlődés - evolúció - elmélete melyet a Fajok eredete (1859) című könyvében Charles Darwin (1809-1882) fejtett ki, széles körben elfogadott, alternatív magyarázatot kínál a szóban forgó jelenségre." Ezután tömör összefoglalása következik az evolúciós elméletnek, ami teljesen meggyőzővé teszi a cáfolatot.
  3. A konklúzióval kapcsolatos korlátozások
    "... az érv nem támasztja alá a monoteizmust - azt a nézetet, hogy csak egy isten létezik. ... Miért ne tervezhette volna kevésbé jelentős istenek egyfajta munkacsoportja? Végtére is a legtöbb nagyszabású és bonyolult emberi építőmunkát - például felhőkarcoló, piramisok, űrhajók stb. építését - számos egyénből álló csoportok végeztek: ha az analógiát logikusan végiggondoljuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a világot egymással együttműködő istenek csoportja tervezte."

Isten létének bizonyítására az évszázadok alatt kiérlelt további érveket és ellenérveket sorakoztat fel, amik nagyszerű szellemi kalandot jelentenek.

Helyes és helytelen

Merőben eltér az Isten című fejezet logikájától a helyes és helytelen logikája. Ebben nem valaminek a létét bizonyítja és cáfolja, hanem az erkölcsösség fogalmát próbálja definiálni, és rögtön bírálni is a definíciókban megfogalmazott tételek igazságtartalmát. Ez a fejezet azzal foglalkozik, mi a helyes és mi a helytelen cselekvés megítélésének elve. Ezek közül talán a legérdekesebb az utilitarizmus elve, és ennek bírálata.

Az utilitarizmus a legismertebb konzekvencionalista elv, amely azon a feltételezésen alapul, hogy minden emberi tevékenység végső célja a boldogság. Utilitarista felfogásban tehát jó az, "ami a legtöbb ember számára a legnagyobb boldogságot eredményezi." Ez a legnagyobb boldogság elve, vagy a hasznosság elve. Gyakorlatiasra lefordítva: akkor helyes egy cselekvés, ha a legnagyobb valószínűséggel hozza létre a legtöbb ember számára a boldogság legnagyobb túlsúlyát a boldogtalansággal szemben.

Az utilitarizmus bírálata

1. A kalkuláció nehézségei

A boldogság rendkívül nehezen mérhető, főleg akkor, ha össze kell hasonlítani egyesek boldogságát mások boldogtalanságával. "Ki dönti el mi a nagyobb: a szadista élvezete, vagy áldozatának szenvedése?" Vagy melyik élvezetet tekinthetjük nagyobbnak: az operaáriát hallgató zenerajongóét, vagy a futball szurkolóét, amikor gólt lő a csapata?

Még nehezebb azt számításba venni, mi tartozik egy cselekedet következményei közé. "Ha valaki megütött egy gyermeket, mert az rossz volt, a cselekedet erkölcsös vagy nem erkölcsös jellege teljes mértékben a következményeken múlik. De vajon a következmények számbavételekor elegendő-e, ha megragadunk a közvetlen következményeknél, vagy tekintetbe kell-e venni a hosszú távú hatásokat is? Utóbbi esetben oda juthatunk, hogy a mérleg másik serpenyőjébe a gyermek egész érzelmi fejlődését, esetleg az ő majdani gyermekeire gyakorolt hatást is bele kell tenni, szemben azzal a boldogsággal, amely a gyermek számára abból fakad, hogy a büntetéssel való szoktatás hatására elkerüli a potenciálisan veszélyes helyzeteket."

A bírálat nagyon szép, de a gyermek megütése helyett hozhatott volna a szerző a pedagógia számára elfogadhatóbb példát is.

2. Problematikus esetek

Az utilitarizmus eszméjével számos erkölcstelen tett is igazolást nyerhetne.

Ha például ki lehetne mutatni, hogy egy ártatlan ember nyilvános felakasztása közvetlen hatásként csökkentené az erőszakos bűnözést, ezzel több boldogságot eredményezve, mint boldogtalanságot, akkor ez az érv legalizálná a nyilvánvalóan erkölcstelen tettet.

A könyvben további szellemes példák találhatók az egyes erkölcsi elvek igazolására és bírálatára.

Kecskemét, 2003.

Kiss László igazságügyi szakértő